Saját előadások

Márai Sándor születésének százhuszonötödik évfordulója alkalmat nyújt arra, hogy kedvünkre válogathassunk az író gazdag irodalmi hagyatékából.

Motto: „Nem lehetünk biztosak abban, hogy vagyunk, sem abban, hogy nem vagyunk.”

Móricz Zsigmond a Nemzeti Színház megbízásából 1934 –ben írta meg a Boszorkány c. drámájának első változatát az Erdély-trilógia egyik epizódjából, majd végső formáját a mű 1938-40 között nyerte el. A dráma Móricz életében nem került színre:1947-ben mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház.

A dráma a magányos és boldogtalan Léda hattyúdala. Az egykor bálványozott nő, a végzet asszonya a halálos ágyán megidézi a halott költőt és újraéli viharos szerelmük minden boldog és fájó epizódját.

Zenés misztériumjáték egy felvonásban, öt jelenetben. Magyar és lengyel történelmi, egyházi, népi, klasszikus és kortárs zenékből, énekekből válogatta, összeállította és rendezte: TÖRÖK VIOLA.

Bartis Attila karizmatikus író, novelláival hozzájárul, hogy a történelemből ne nyomtalanul essen ki a kommunizmus negyven éve, hogy a következő kérdések ne maradjanak válasz nélkül: Mi volt a kommunizmus? Mi volt a román kommunizmus? Mit jelentett a díszmagyar Romániában a kommunizmus alatt? Mi volt az, hogy Marosvásárhely?

„Gyöngynév” – mondja Arany János Bolond Istók című költeményében, melyet kedves barátja és költőtársa korai halála után írt, melyben nagy szeretettel és elismeréssel próbálja megértetni a mindenkori olvasóval és közönséggel a név jelentését, különösen a „Bolond” családnév szimbolikus értékét.

Jelen alkalommal egy eléggé ismeretlen, bizonyos korokban megtagadott, vagy tiltott területre kerül sor. Az 1920-1940 közötti korszakban a magyar színházi élet terén intézmények kemény küzdelmet folytattak a Trianon utáni intézménysorvasztó politika káros hatásainak legyőzése érdekében.

A darab alaptémája a megmaradás, a helytállás, a hűség és a szeretet a történelem viharában. A gyötrő szenvedélyeket, a hazajutás és az egymásra találás vágyát, a hitetlenség és a bizalom, a kétkedés és a bizonyosság küzdelmét hordozó dráma kifejező erejét gazdagítja Kelemen László zenéje és a Maros Művészegyüttes színes-fergeteges táncbetétei.

A darab párhuzamot von két kor tragikus élethelyzete között, bemutatva hova “fejlődött” az Istentől fokozatosan elforduló emberiség morálja a „sötét’’ középkortól napjainkig.

A darab a megálmodott előadás látleletének készül. Tragikomikus elemekkel átszőtt történet egy korról (a '70-es - '80-as évekről), amelynek örömeit, borzalmait talán túl hamar elfelejtettük.. vagy elfelejtették velünk.

Egy 19. század eleji, sokgyermekes család története a Sára asszony. Ez a család lehetne akár hétköznapi is, ám kálváriája, s az ezt követő végkifejlet mégis példává, sőt, történelmi jelentőségűvé emeli.

Alfred Jarry (1873-1907) a francia irodalom "elátkozott költői" között is az egyik legrendkívülibb és legexcentrikusabb alak. Az Übü király groteszk, archetipikus képekből egy mitikus alakot és egy teljes világot teremtett.

Történik egy erdélyi faluban, adventi időszakban, amikor “a Fekete felhő,... ráereszkedik a falura és megzavarja a nyájakat és az emberek jóravaló lelkét,” és nem marad más, csak a remény, hogy “nem veszett el bennünk a ...”