Viharban újjászületni
“Forr a világ bús tengere, ó magyar!”
Berzsenyi figyelmeztetése ma is aktuálisan visszhangzik Shakespeare utolsó keserű színművében, melyben az elveszett reneszánsz újrateremtésének reményét villantja fel az örök értékek újraértékelésével.
A vihar ismert jelenség konkrét és elvont értelemben egyaránt, mikor életek és életterek szűnnek meg de megismerteti velünk az újrakezdés fogalmát a semmiből és az újonnan felfedezett lehetőségekből. Kissebségi létünk önazonosságért aggódó, kultúránk napszámosaiként álom szigetre száműzzük magunkat és elképzeljük, hogyan teremthetjük vissza az „elveszett paradicsomot” ha majd hazatérünk.
Az európai reneszánsz zenei és táncbeli örökségét a ma is élő dallamokban, táncokban éltetjük tovább és példát mutatunk a „régi az új” elve alapján egy megújító Prospero varázspálcáját használva az európai kultúra „visszateremtésére”.
PROSPERO: Tatai Sándor
MIRANDA: Márton Emőke-Katinka
ANTONIA: Vass Magdolna
ALONSO: Kárp György
SEBASTIENNE: Gál Natália
FERDINÁND: Pál Hunor
GONZALO: Sőtér István
ARIEL: Szász Anna
CALIBAN: Ferenczi Attila
STEFANO: Szabó Imre
TRINCULO: Szilvási Szilárd
JUNO: Orosz Ibolya
CERES: Orosz Melinda
SZELLEMEK, SZÖVŐNŐK, PÁRKÁK: Orosz Ibolya, Orosz Melinda, Vass Magdolna, Gál Natália
ZENE: Kelemen László
KOREOGRÁFIA: Sikentáncz Szilveszter
DÍSZLET: Török Viola
JELMEZ: Takács Timea
FÉNY ÉS HANGTECHNIKA: Incze Róbert
FÉNYTECHNIKA: Fóris Csaba, Fóris Erik
HANGTECHNIKA: Szabó Dezső
RENDEZTE: Török Viola
