Hunor számára a szereplési vágy és a középpontban levés már ott volt gyerekkorában is, de maga a színészet csak később bontakozott ki. Érettségi után zenekonzervatóriumban tanult Nagyváradon, amelyet két év fél év után hagyott ott, ezután fordult a színészet felé. Eleinte Magyarországra járt órákra, de ott korhatár miatt nem felvételizhetett, így jött Marosvásárhelyre, ahol 2007-ben végezte el. Az egyetem után Nagyváradon kezdte pályafutását, majd játszott Debrecenben, Pécsett, és Veszprémben is. Úgy érezte telítődött a köszínházakkal, ezért választotta a Spectrum Színházat.
Szereti az előadásokban és a színpadon a szenvedélyt, szabadidejében szobrászkodik vagy farag, a lényeg, hogy alkosson valamit.
A műfajok közül az abszurdot kedveli, a mély és megfejthetetlen, elvont szerepeket, ami “nem fekete-fehér, inkább szétszedős”.
Szereti kiaknázni a szerepeit, számára mindig az aktuális szerep a kedvenc, amibe teljes mértékben beleéli magát, nem szereti “megúszni” a szerepet.
Úgy tartja, hogy a színház elsősorban művelődés, másodsorban egy katarktikus élmény. Hisz benne, hogy a színház lényege, hogy az általa megformált karakteren keresztül a néző felfedezzen magában valami újat, elgondolkodtassa, vagy megfogja valami az előadás alatt.
