Móricz Zsigmond a Nemzeti Színház megbízásából 1934 –ben írta meg a Boszorkány c. drámájának első változatát az Erdély-trilógia egyik epizódjából, majd végső formáját a mű 1938-40 között nyerte el. A dráma Móricz életében nem került színre: 1947-ben mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház.

A Boszorkány Báthory Anna és Bethlen Gábor fejedelem találkozását és kapcsolatát különösen érzékeny megvilágításban mutatja be. (…)

A korabeli boszorkányperek árnyékában, a kicsapongó Báthory Gábor- volt fejedelem –„boszorkányos” szeretőivel egy kategóriába sorolt Báthory Anna, a mendemondák, butaság és rosszakarat áldozata lesz: a korabeli egyházi- és világi törvénykezés boszorkányként halálra ítéli, vagyonát elkobozza.


Vajon hitt-e maga Bethlen Gábor is az ártó varázserőkben, amelyek a ráolvasásokban, virágénekekben, titkos hatású füvekben, főzetekben rejlett a korok hiedelme szerint, mely titkok megfejtésével és hatásával Báthory Anna éjjel és nappal megszállottan foglalatoskodott, hogy odacsalogassa a valamikor látott és rá nagy hatást gyakorolt fejedelmet? Vagy inkább egy erősebb szent kapocs, a „Tündérkert” megteremtésének közös ügye vonzotta egymáshoz őket? (…)


A Pünkösdi hangulatban megfogalmazott történet a megfoghatatlan lelkiség jegyében alakul, az önmagát és a helyzetét folyamatosan megfigyelő „boszorkány” felismeri a „szentlélek” vigasztaló üzenetét, mely az elengedésre, beletörődésre, felszabadulásra ad erőt.


Móricz Zsigmond Boszorkánya példát mutat az előítéletek megdöntésére, a múlt hiedelmeinek feldolgozására, a hagyományok újra értelmezésére, kulturális örökségünk újragondolására, a boszorkány klisé megszüntetésére és egy felelős és szabad embertípus megteremtésére, aki önmaga választ és dönt lelkiismerete szerint.


A több mint 22 személyes szereposztást 5 személyre csökkentettük, hiszen a darabban megjelenő „világ”- környezet képviselői ott fognak ülni a közönség soraiban, tanúi lesznek a történéseknek, és az ő lelkiismeretüktől is függ majd, hogy elítélik vagy felmentik a boszorkányper áldozatát. A főszereplők- az érintettek: Báthory Anna, Bethlen Gábor, a Fejedelem, a Fejedelemasszony, valamint Jósika, Anna örök hűséges férje és természetesen a vád két-egyházi és világi- képviselője- ezúttal egy személyben.


Az előadás üzenete a természetes közegek szellemében fogalmazódik meg: a „vad” elszigeteltségben élő, saját törvények diktálta belső és külső világot élő és teremtő kisember, saját lelkiismeretével, hitével egyensúlyban, önfeláldozásával akár segítője is tud lenni egy építő hatalomnak, ha az többé- kevésbé pozitív irányba képzeli el hivatását. Az önfeláldozás sokszor az első lépés a saját boldogulásunknak útján.


A modern kor embere még mindig adós saját magának a múlt értékeinek feldolgozásával, de a „Tündérkert” megteremtésének lehetősége mindnyájunk előtt nyitva áll. – Török Viola

Báthory Anna: Csutak Réka
Bethlen Gábor: Bogdán Zsolt
Boszorkány: Lőrincz Ágnes
Kancellár, püspök: Szarvas József
Jósika, Anna férje: Tatai Sándor

Zene: Kelemen László
Jelmez: Takács Tímea
Díszlet: Török Viola
Fény-és hangtechnika: Incze Róbert
Átdolgozta és rendezte: Török Viola