Részletek
Berecz András most nem magyar népmesékkel szólt hozzánk a színpadról.
Mese, az biztosan volt abban, amit előadott.
Meg ógörög mítosz is, meg modern betyárballada, egyszóval: történetek és zene.
Olyan narratívák, amelyek összekötik az antikvitást a modernséggel, az egykori görögöket a maiakkal, a művészettörténetet a vándortarisznyával érkező egyszerű lélek kíváncsiságával.
Aki hallotta, gazdagon tért haza.
Magas műveltséggel párosuló mély művészi alázat, elemi, ösztönös mesélő-zsenialitás személyesség, közvetlenség, gazdagság, egyszerűség, humor és profizmus: ez az összetétel határozza meg Berecz András színpadi jelenlétét, ebben rejlik előadói karaktere és védjegye. Autentikus, összetéveszthetetlen, a nézőt hatása alá vonja, lebilincseli – vétek lenne ezt az előadást nem elvinnie Görögországba, hadd tanuljanak a görögök is valamit saját magukról, amit itt a Duna mellett gyűjtögetett össze róluk egy garabonciás.
