ÜBÜ A KIRÁLY

Alfred Jarry (1873-1907) a francia irodalom “elátkozott költői” között is az
egyik legrendkívülibb és legexcentrikusabb alak. Az Übü király groteszk,
archetipikus képekből egy mitikus alakot és egy teljes világot teremtett.
A dráma eredetileg diáktréfának szánódott, Jarry iskolájának, a rennes-i
líceumnak egyik tanára ellen. Übü alakja szilaj, kegyetlen karikatúra az ostoba,
önző polgárról, ahogyan azt egy diákfiú könyörtelen tekintete látja, ám több puszta
társadalmi szatíránál. Rémületes képe az ember gonoszságának és
kegyetlenségének.
Az abszurd átiratot Bodolay Géza, Jászai Mari-díjas színházi rendező,
egyetemi oktató, érdemes művész készítette, aki elmondta: a darabbal először
egyetemista korában találkozott.
„Már harminc éve is az lehetett az ember történelmi-világhelyzeti
benyomása, hogy szinte mindenhol Übü a király. A fizikatanárból eredetileg
tréfából főhőssé írott idióta főnök, mint meghatározó főerő – valamilyen formában
mindannyiunkkal szembejön azóta is. Talán éppen ez a legijesztőbb és
legmulatságosabb, hogy az éppen deklarált és skandált jelszavaktól függetlenül
Übüéknek egyre megy: minden hatalmat az Übüség kezébe! Ennek variánsait több
száz éve élvezhetjük.”

-Bodolay Géza

A jelenlegi átiratban az Übü királyt és A láncravert Übüt dolgozta össze.
Így egyszerre jelenik meg Übü a saját akaratát másokra erőltető „szabad”
emberként és rabként is.