A helység kalapácsa Petőfi Sándor első könyve volt, 1844 októberében jelent meg. Tiszteletdíjként 40 pengő forint járt, amit a költő azonnal elküldött szorult anyagi helyzetben lévő szüleinek. A Petőfi által hőskölteménynek nevezett mű nem aratott sikert, a kötetből még évek múlva is voltak fölös példányai a kiadónak, 1847-ben az összes költeményekből is kihagyta.
Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy ez a komikus eposz nemcsak a műfaj paródiája akart lenni, hanem a korszak dagályos és cikornyás költészeti divatját és a nemzetieskedést is gúnyolta, ami a még éppen csak segédszerkesztővé előlépett ifjútól pimasz gesztusnak tűnhetett a kortársak szemében. Annál sikeresebb lett a mű később, humorára, iróniájára, a szellemes szószaporítások groteszk képeire és a parádés hexameterek álpatetikus hangvételére egyre inkább vevő lett a közöség. Már a szereplők megnevezése is mosolyt csal az olvasó és a leendő néző arcára: Erzsók ötvenötéves bájaival, Fejenagy, a kovács, vagy mint őt a dús képzeletű nép költőileg elnevezé: a helység kalapácsa, Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi, Bagarja, a béke barátja, Vitéz Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának Jókedvű abrakolója, A lágyszívű kántor és „amazontermészetü” felesége, Márta.

A mű minden bája és humora mellett e̲z̲ ̲a̲z̲ ̲e̲l̲ő̲a̲d̲á̲s̲ ̲a̲ ̲b̲e̲r̲e̲g̲s̲z̲á̲s̲z̲i̲ ̲t̲á̲r̲s̲u̲l̲a̲t̲r̲ó̲l̲ ̲i̲s̲ ̲s̲z̲ó̲l̲, arról, hogy a színház kapaszkodó, a túlélés eszköze. Nem hangoljuk át Petőfi művét, de abból indulunk ki, hogy ennek a társulatnak a tagjai a háború miatt most itt ülnek bőröndjeiken, és nem lehetnek otthon. A színen megjelenő Petőfi az Útilevelek kárpátaljai passzusaiból idéz, és hazagondolunk…

Játékos, szabad színházat kínálunk, ezzel az előadással csatlakozva a Petőfi-emlékévhez, amelyben a költő születésének 200. évfordulóját ünnepeljük.

S͟z͟e͟r͟e͟p͟o͟s͟z͟t͟á͟s͟:
Fejenagy, a helyi kovács, azaz a helység kalapácsa – Szabó Imre
Erzsók asszony, a „szemérmetes” kocsmatulajdonos – Gál Natália
Erzsók asszony eladósorban lévő lányai – Cséke Adrienn, Mónus Dóra
A helybeli „lágyszivü” kántor – Sőtér István
Bagarja úr, a csizmakészítő, a „béke barátja” – Szilvási Szilárd
Harangláb, a „fondor lelkületű egyházfi” – Jakab Tamás
Vitéz Csepü Palkó, az istállósfiú, azaz „a tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója” – Ferenci Attila
Márta, a kántor ,,amazontermészetü” felesége – Fornosi D. Júlia
Kisbíró – Séra Dániel
Petőfi Sándor – Ifj. Vidnyánszky Attila/Séra Dániel
Továbbá – Orosz Ibolya, Orosz Melinda, Vass Magdolna

Rendezte: VIDNYÁNSZKY Attila

A helység kalapácsa című előadást a Maros Művészegyüttes előadótermében láthatják. (Kövesdomb, Bulevard 1848, 47. szám)