Részletek
„Gyöngynév” – mondja Arany János Bolond Istók című költeményében,
melyet kedves barátja és költőtársa korai halála után írt, melyben nagy szeretettel
és elismeréssel próbálja megértetni a mindenkori olvasóval és közönséggel a név
jelentését, különösen a „Bolond” családnév szimbolikus értékét.
Arany János művét részletekben bevezetőként szántuk Petőfi költővé való
alakulásának érzékeltetése érdekében, így a „Bolond” jelző a világot másként látó
zsenit jellemzi, a megalkuvásra, kényszerű alkalmazkodásra és hazugságra
képtelen, igaz lelkű, nem eszével, hanem szívével gondolkodó, a költői mivoltát
filozófusként is megfogalmazó költőt jellemzi.
Arany János „Bolond Istók” című művének bemutatását Petőfi önjellemző
verseivel gazdagítjuk, mintegy leigazolva Arany tisztánlátását a költő
elhivatottságát illetően. Ezáltal lehetővé válik Petőfit, mint önmarcangoló, de
verseit megértetni vágyó művészt is bemutatni, aki a színészetet a költészet fölé
emelte, miszerint: ”Csak árny, amit teremt A költő képzelet, Mi adjuk meg neki, A
lelket, életet.”
Az előadás első része a költővé válásról szól, mely minden egyéb életcélt
felülír. Az iskolát otthagyó, de a vándorszínészetből is kiábrándult Petőfi, látva a
korabeli komolytalan előadásokat végül tisztán látja maga előtt, hogy „költőként
kell végigmennie az életúton”, amit számos esküszerűen megfogalmazott versében
is megfogad.
Drámai összeállításunk második része Petőfi: Bolond Istók című
költeményét veszi alapul, de a történetet kiegészítjük Petőfi ezen életszakaszára
jellemző verseivel, melynek lényege egy mesés találkozás az otthont nyújtó
öregekkel, majd a „tündéri” szerelemmel, de az igazi költői elhivatottság
elkerülhetetlen érzésével is, ami a hazának szentelt élet és halál.
Petőfi Bolond Istókja három szereplőt tart fontosnak életében: az örökké
aggódó, de benne bízó anyát, a kételkedő, megkeseredett, de őt akár
élettapasztalatával, szeretettel támogató öregapát és a lelki társként, őt igaz
szerelemmel, önfeláldozással útjára engedő lányt, a „feleségek feleségét” aki el
tudja fogadni, hogy a költő-férjnek „a haza mindenek előtt”. A meseszerű történet
érzékelteti, mit is jelent ez a sajátságosan értelmezett „Bolond”-jelző, amit Petőfi
talált ki saját magának.
Négy színész: az Öreg, az Asszony, a Lány és Bolond Istók kelti életre ezt
a megfejtésre váró költői személyiséget, sajátságosan megszenvedett, de szabadon
választott költői életutat, Petőfi filozofikus és önjellemző verseit színpadra állítva,
azzal a komolyan vett Petőfi intelemmel, miszerint: „A színpad célja nagy, A
színpad célja szent. Ez a szív padján Erkölcsöt fejt, teremt.”
A Petőfi szellemében felépített előadásunkban fontos szerepet játszik a
zene, a dal, hiszen a szívéből daloló, Apolló-szellemű ősi énekmondók útját követő
költőnek sokszor volt kedve „dalolni,” „nyúlt a lantjához”, ezzel közelebb vitte a
költészetet a többnyire írástudatlan néphez. „Kit a dal istene Szent csókjával
füröszt, Első vagyok hazám Színházad népe közt.”
Korszakalkotó kulturális missziót valósított meg, hiszen sok népdal
született a Petőfi versek alapján. A dal, vers, színház találkozása, összetartozása –
mint az életnek és nemzetépítésnek része – örök álma maradt.
Előadásunk célja, hogy közelebb vigyük a nagy közönséghez Petőfi
költészetét, gondolatait, a költő elhivatottságának szellemében.
„Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed,
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.”
