„Gyöngynév” – mondja Arany János Bolond Istók című költeményében, melyet kedves barátja és költőtársa korai halála után írt. Ebben nagy szeretettel és elismeréssel próbálja megértetni a mindenkori olvasóval és közönséggel a név jelentését, különösen a „Bolond” családnév szimbolikus értékét. Arany János Bolond Istók című műve bevezetőként jelenik meg a darabban Petőfi költővé való alakulásának érzékeltetése érdekében. Ezt Petőfi önjellemző verseivel gazdagítva, lehetővé válik Petőfit, mint önmarcangoló, de versei megértésére vágyó művészt is bemutatni. Petőfit, aki a színészetet a költészet fölé emelte.

Az előadás két pillérre épül, az első rész a költővé válás szakaszát mutatja be. Arany Bolond Istókjából felvezeti a másképpen gondolkodó, az életről filozofáló zseni életútját, melyet Petőfi-versekkel gazdagítanak a színészek. Arany János arra vállalkozik, hogy megmagyarázza a bolond szót, és természetesen magas piedesztálra emeli és Isten fiához hasonlítja azt. A második részben Petőfi azonos című, Bolond Istók költeményét állítja színpadra a darab, azt alapul véve, Petőfi életének fontos tartóoszlopait – a biztonságos otthont, a „tündéri” szerelmet, és az igazi költői elhivatottságot, a hazának szentelt életet és halált – jeleníti meg.

Az előadás rendezője, Török Viola, színházi rendezőként egy éve foglalkozik nagyon intenzíven Petőfivel. Az emlékév kapcsán szeretett volna egy olyan előadást megalkotni, amiben a lánglelkű költő zsenialitását és jellemét meg tudja fogalmazni, csodaszerű, felfedezésszerű ihletésben tálalva.

Elolvastam az összes Petőfi-verset, majd egy olyan drámai művet kerestem, amit színpadra lehet vinni. Így esett a választásom a Bolond Istókra, amiben szerintem a leginkább megfogalmazódik lényének sava-borsa.

A négy színész, az Öreg, az Asszony, a Lány és Bolond Istók életre kelti ezt a megfejtésre váró költői személyiséget, sajátságosan megszenvedett, de szabadon választott költői életutat, Petőfi filozofikus és önjellemző verseit színpadra állítva, azzal a komolyan vett Petőfi-intelemmel, miszerint: „A színpad célja nagy, A színpad célja szent. Ez a szív padján Erkölcsöt fejt, teremt.”

 Ami üzenetként a Bolond Istókban is olvasható, az Petőfi életének magját is jelenti: hiába találja meg a boldogságot, úgy dönt, inkább maga mögött hagyja a szerelmet és meghal a hazáért. Rádöbben ugyanis, hogy az életét a hazának kell szentelnie, számára az igazi szerelem a haza. „Mi a szívére hallgató művészt szerettük volna kidomborítani, akinek a szíve azt sugallja, hogy a költőnek a népéért és hazájáért kell írnia, s adott esetben az életét is adnia” – mondta el Török Viola. Ahogyan ezt maga Petőfi az Én című költeményében is megfogalmazza:

„….Szerelem! 
Koszorúba fűzöm ágit, 
Koszorúm szerény virágit 
A hazának szentelem.”

A Bolond Istók című, Petőfi szellemében felépített előadásban fontos szerepet játszik a zene, a dal is, hiszen a szívéből daloló, Apolló szellemű ősi énekmondók útját követő költőnek sokszor volt kedve „dalolni,” „nyúlt a lantjához”, mellyel közelebb vitte a költészetet a többnyire írástudatlan néphez. A darab zenéjét Kelemen László írta: két dal hallható népzenei megfogalmazásban, a többi muzsika a zeneszerző saját kompozíciója. A Petőfit alakító színész, Pál Hunor, minden dalt gitáron kísér végig, hol egyedül, hol a színészekkel, hol pedig a közönséggel együtt énekelve.

Forrás: https://petofi.hu/hirek/hirek-hirek/863-a-vilagot-maskent-lato-zseni.html