A nő háromszor – Negyedik, ötödik, hatodik és hetedik nap. Napló

Alig érkeztünk meg a fesztivál elején Kisvárdára, úgy elröppent ez a néhány nap, mintha csak percek lettek volna, és máris itt volt augusztus 25., kedd. Ez a nap a nők napja volt, hiszen mindhárom keddi előadás, a Zsiga és a nők, a Gyöngyhajú lány balladája, valamint a Pornó – Feleségem története is róluk szólt. Humorral, vagy meseszerűen, keserédesen, vagy húsba vágón. A szakmai beszélgetésen az előző este látott Függöny, a marosvásárhelyi Spectrum Színház előadása került terítékre. Szintén egy nő áll a középpontban, a cselekmény szerint ugyanis Tamás Évát a rendszerváltozás előtti romániai diktatúra a bolondokházába juttatta. Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója elmondta, hogy a sajátosan kelet-európai, 20. századi sztorit egy bizonyos kor fölött átélték mindannyian, s hogy ki az őrült, arra egyértelműen a válasz: a rendszer volt az. Kincses Elemér, aki nővére regényéből írta a darabot, és rendezte, és a többi hozzászóló is egyetértett abban, hogy fel kell dolgoznunk a múltat. 

Ebéd után fölfedeztük a Zsinagógát, a fesztivál programjának egyik helyszínét. Nem is olyan régen, amikor a restaurátorok föltárták az építészeti örökséget, a falak már olyan állapotban voltak, hogy az eredeti festés a feledés homályába porladt, ahogyan a korinthoszi oszlopfők csigáinak feltételezett aranyfüstje is. Fennmaradt fényképek hiányában most leginkább a mennyezet látható olyannak, mint egykor volt, de sikerült megmenteni a második világégés során Auschwitzba hurcolt zsidóknak az épület tégláiba vésett neveit és pokoljáró útjaik kezdetének dátumait is. 

Másnap, szerdán, már kora reggel tűző napsütésre ébredtünk, ami később sem hagyott alább. Öröm volt látni, hogy elkezdődött Sardar Tagorivsky workshopja is, rendesen beindult az élet a fesztiválon. 

Már délelőtt tele a tér színészekkel, rendezőkkel, színházigazgatókkal, fesztiválozókkal, programok, próbák, előadások szinte egész nap. Izgalmas volt látni a marosvásárhelyiek, a zentaiak, a soproniak és az esztergomiak koprodukciós A Glembay ház című előadását, ami bennünk is föltette a kérdést: vajon ma, ha egy fiatal művészi pályát választ, hogyan fogadhatják a szülők? Támogatják, vagy elutasítják? Tiltják tőle, vagy mellé állnak?... Fogas kérdés, ahány ház, annyi szokás, annyi féle döntési lehetőség. Önök hogyan választanának?... 

A 20 órakor kezdődő Római karnevál másképpen, máshogyan mesélt az ellehetetlenített művészi életútról, Farkas Ibolyával, az erdélyi színjátszás élő legendájával a főszerepben. 

A szakmai klubon igencsak eltérő véleményeket lehetett hallani Zsigáról, meg a hozzá kapcsolódó nőkről, mármint természetesen az előző esti előadásról, de ez nem gátolt meg senkit abban, hogy azért továbbra is szeresse Móriczot, a műveit és persze Spectrum Színházat, tehetséges színészeivel együtt. 

 

Ma pedig – te jó ég…már?... – augusztus 27. van. Ha már Sardar workshopja is elindultak, ma hallgatói versenyelőadást is láthattunk: az Újvidéki Művészeti Akadémia negyedévesei érkeztek Mosoly című trilógiájukkal. A szemfülesek elcsíphették, amikor a Művészetek Háza halljában Lénárd Róbert rendező elárulta, hogy Hernyák tanár úr hívta, hogy dolgozzanak együtt, aminek az előzménye az volt, hogy Róbert már rendezett az Akadémián korábban egy Zabhegyezőt. Az osztály titkosan szavazott, hogy melyik szöveggel foglalkozzanak, majd a Phaidra mellett döntöttek, viszont kiderült, hogy a szerepeket nem lehet rendesen kiosztani rájuk, így lett belőle trilógia, az alkotók átiratából fakadóan. Lénárd Róbert mellett Táborosi Margaréta és Hernyák György rendezte az egy-egy részt. „A görög tragédiákban toposzként megjelenik a sors, mint a génekben hordozott eleve elrendeltség, így alkalmat nyújtanak arra, hogy rajtuk keresztül vizsgáljuk szüleink, és gyermekeik, tehát a mi magunk sorsát is” – mondta a rendező. Már a művelt, sokat látott ókori görögök sem tudtak túllépni családi problémáikon, hát csoda, hogy időszámításunk után kétezer évvel sem megy otthon mindig minden simán?... 

 

Este Sardar rendezésében rendkívül izgalmas Raszputyin előadást láthattunk – Szőcs Géza műve –, a Szabadkai Népszínház pedig Somogyi Gyula – Eisemann Mihály – Zágon István Fekete Péterével örvendeztetett meg bennünket. S ha már a nőkről volt szó a bejegyzés elején, zárjuk velük a végét is: alig várjuk, hogy holnap a világirodalom egyik legmélyebben érző nőalakja, Anna Karenina érkezzen az Újvidéki Színházból, Dejan Projkovszki rendezésében, színházi életünk egyik legkiválóbb színésznőjének, Béres Mártának címszereplésével. 

 

Addig is, most kimegyünk a végre kicsit hűs esti belvárosba és elkortyolgatunk, ha nem is pohárka kvaszt, de egy vodka-narancsot biztosan.

 

Oláh Zsolt

Az eredeti cikk megtekinthető a következő link-en: https://kisvardaifesztival.blogspot.com/2020/08/a-no-haromszor-negyedik-otodik-hatodik.html?fbclid=IwAR2zbPa59mLGoIqwFkrnwj7EgHkY25WyyiX5mwDc3EG0JELS951j30c5DMo

 

 

 

Top