Színjátszóként eltöltött hosszú évek álltak mögötte, mégsem színházművészeti területen folytatta tanulmányait, hanem a Sapientia szociálpedagógiai karára jelentkezett. Diplomája után sem hagyta nyugodni a gondolat, hogy dolga van a színházzal, ezért 2010-ben sikeresen felvételizett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre. Alig tette ki a lábát az alma mater falai közül, amikor a Spectrum Színház tagjaként megkapta Matei Vișniec Csehov átiratában Nyina szerepét. Márton Emőke-Katinkával beszélgettünk.

Egy helyen úgy nyilatkoztál: furcsa kimondani számodra, hogy színésznő vagy. Most már elhiszed, hogy színésznő lettél?


Bevallom, nem foglalkozom azzal, hogy mit jelent színésznőnek lenni. Megpróbálom tenni a dolgom, és elvégezni a feladataimat, a lehető leghatékonyabban. Biztosan akadnak kollégák, akik máshogyan látják a színházcsinálást, de én mentes maradnék minden allűrtől. Másrészt, szeretném kialakítani az egyensúlyt a magánéletem és a hivatásom között, de ez csak úgy sikerülhet, ha megtervezem az életem, akár otthon, akár a színpadon. Tudatosan kell léteznünk.

Mire gondoltál, amikor pályakezdő színésznőként megkaptad Nyina szerepét?

Nagyon izgalmas feladat volt, mert akkoriban kerültem a Spectrum társulatába, és előtte sosem játszottam a szerepet, ezért kezdetben úgy éreztem, hogy be kell hoznom a saját szakmai életemből jónéhány kimaradt évet, majd rájöttem, hogy ezzel nem kell foglalkoznom. Általam született egy új Nyina, éppen annak a színészi fejlődésnek az egyik állomásán, ahol akkor tartottam.

2019-ben a Tündöklő Jeromossal érkeztetek Kisvárdára. Milyen tapasztalatokat szereztetek akkor?

Otthon sokkal kisebb térben játszunk, ezért, amikor egy előadást máshol is bemutatunk, adaptálnunk kell az adott színpadra. Talán kissé megváltoznak a viszonyrendszerek, ezért minden vendégjáték, vagy fesztiválon való megjelenés az alkotói folyamat új fázisa is egyben.

Idén a Függöny, valamint a Zsiga és a nők című produkciók kaptak helyet a programban a Spectrum Színház előadásai közül. A Függöny a 70-es, 80-as évek Ceaucescu-érájának borzalmairól szól. Mi szükséges ahhoz, hogy a te generációd is megismerje a súlyos történelmi örökséget?

Fiatalok vagyunk, így szerencsére mi nem éltük át az akkori történéseket. Viszont mégiscsak a közelmúltról beszélünk, ami sokak életében tragédiákat okozott. Érezhető, hogy a mai napig is feszültséggel beszélünk a Securitate bűneiről. Úgy gondolom, hogy bármennyire is föltolulnak az idősebbekben a rossz emlékek, fontos, hogy beszéljünk róluk, a lehető legtöbb hiteles információt begyűjtsük, és több szemszögből vizsgáljuk a korszakot. Meg kell találni a helyét, a közegét annak, hogy kibeszéljük a múltat, különben az elfojtott sérelem és harag nem ad teret az életnek.

Témájában, és műfajában is egészen más a Móricz Zsigmondnak a nőkkel való viszonyát feldolgozó Zsiga és a nők. Mitől különleges az előadás?

Bodolay Géza korábban Nyíregyházán rendezte a darabot, a mi előadásunkban viszont egy-egy színész több szerepet játszik. A történetet és a szöveget helyeztük előtérbe, éppen ezért a gesztusrendszerünket redukáltuk, hogy valóban létjogosultsággal bírjon minden egyes mozdulatunk.

Oláh Zsolt

 

A nyitóképen Márton Emőke-Katinka
Kép: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 26. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla

Eredeti cikk megtekinthető az következő link-en: https://kisvardaifesztival.blogspot.com/2020/08/tudatosan-kell-leteznunk.html?fbclid=IwAR3ZLgcYNOSB7RtqTGkfG6mE3XNWVPyovLHn2MAVh9uuJSVzjBpGtXYUIxQ

 

 

Top