– Bodolay Géza Jászai-díjas rendező a Spectrum Színházban –

Nagy sikerrel mutatták be december elején a Zsiga és a nők című előadást a marosvásárhelyi Spectrum Színházban. A Móricz Zsigmond naplói és meséi alapján megszületett előadás az író és a nők viszonyát jeleníti meg, az előadást a magyar színházi élet jeles képviselője, Bodolay Géza Jászai-díjas rendező, érdemes művész vitte színre. A rendező nem először foglalkozik Móricz Zsigmonddal. „Móricz nem ereszt. Nem élhetünk Móricz Zsigmond nélkül” – vallja Bodolay Géza, akit az előadásról, a marosvásárhelyi tapasztalatairól is kérdeztünk.

– Vágjunk a közepébe: hogy kerül Bodolay Géza Jászai Mari-díjas magyar színházi rendező, érdemes művész Marosvásárhelyre, és pont a Spectrum Színházba?

– Tavaly a vásárhelyi Nemzeti Színházban rendeztem a saját Molière-átiratomat Az Újmizantróp címen. Amúgy igen gyakran járok Marosvásárhelyen: a család egy része szászrégeni, az esküvőnk Tancson volt nyolc éve. Kolozsváron kilenc éve tanítok az egyetemen. Tehát inkább az lett volna bizarr, ha nemet mondtam volna Török István (Spectrum Színház igazgatója – szerk. megj.) kérésére. 

– Hol szeret rendezni? Kis színházban? Nagy társulatban? Kőszínházban vagy alternatív színházakban?

– Ahol szerződésben voltam az elmúlt harmincöt év során, mindenhol volt nagyszínpad és kamara/stúdió színpad is, mindkettőt folyamatosan használtuk. A „kőszínház” fogalmát mindig megmosolyogtam: logikus lenne a fából épült párját is emlegetni. Az alternatív párja, gondolom, a főternatív lenne. – Ezeket a fogalmakat meghagyom a magukat hol esztétának, hol szakírónak, újabban teatrológusnak kinevező bölcsésztársaink számára. 

 

– Mit kapott Marosvásárhelyen és a Spectrum Színházban? 

– Négy nagyszerű színészt, egy készre épített (és szerencsére ebben a formájában nem agyonhasznált) díszletet, és nagyon kedves, odaadó munkatársakat. Az egyéb körülményeinket pedig mindannyian jól ismerjük.

– Zsiga és a nők. Ez a címe a Spectrum színpadára rendezett előadásának. Egyfajta színházi előadás Móricz Zsigmond naplói és meséi alapján. Hogy született a szöveg és az alapján az előadás?

– Móricz naplóit Cséve Anna gondozásában pár éve kezdte publikálni teljes terjedelemben magyarországi kiadója. Móricz Zsigmond a nyíregyházi színház névadója – ott öt esztendeje született már egy Naplók című előadás a rendezésemben. Annak három férfi és egy női szereplője volt, most éppen fordítva: három hölgy és egy férfi játsszák a szöveget. Egészen más részleteket használ az előadás a kimeríthetetlen anyagból. Az elmúlt évtizedekben többen észrevettük, hogy Móricz a leveleiben és a naplójában is valódi irodalmi színvonalon fogalmaz, ha olykor sokkal gátlástalanabbul is. A „mesék” igaz ugyan, de megtévesztő lehet. Egyfelől a gyerekkorunkból jól ismert szövegek hangzanak el, ám egészen más, felnőttösszefüggésben. A Nyugat kiadásában ezek első összefoglaló kötetét vettem alapul. Köztük van több, melyeket ritkán publikáltak később. 

– Milyen Móriczot fest le az előadás nekünk?

– Semmiképp nem úgy jelenik meg a szerző, mint egy életrajzi regény vagy színmű hőse, bár a szövegek kivétel nélkül tőle származnak. Inkább az örökös férfi–női harcról szólnak. Esetünkben hiába telt el kilencven év a szövegek megírása óta, a problémáink jobbára ugyanazok. 

– Milyen nőalakokat ismerhetünk meg a közeléből?

– A filológusok, sőt a nagyközönség egy része is jól ismeri a neveket: Holics Janka az első, Simonyi Mária színésznő a második feleség, és nem volt soha titok Magos Olga szerepe sem az életrajzban. – Az előadás mégsem egyértelmű megfeleltetéssel idézi meg őket, ahogy Móriczot sem. Sokkal inkább: három nőtípus elmeséli „Zsiga” történetét. 

– Kiderül, mekkora nőcsábász volt a közkedvelt írónk?

– Ő saját magát semmiképp nem tartotta annak: Olgának írott levelében egyértelműen fogalmaz: „Nem vagyok egy kurafi”… Nagyon nyíltan és őszintén beszél a férfi vágyáról, szerelméről, önkínzásáról, dilemmáiról. 

– „Én nő nélkül élni abszolúte nem tudok” – idézet ez az előadás ajánlójából. Jellemző ez az író főszereplőnkre? 

– Nyilván: igen. És nem csak őrá. A szórólap hátán egy kihagyott szövegrész olvasható. Terjedelmi okokból ennek elejéről is kimarad az a pimasz dialógus, melyet a szerző lejegyzett egy levelében. 

– Derülnek ki nagy igazságok a férfi–nő kapcsolatokról az előadásban?

– Annyi bizonyos, hogy néha nagyon furcsán udvarolnak a férfiak, és nem kevésbé bizarr a nők reakciója. Hogy mekkora egy igazság vagy épp egy szerelem vagy író – ezt elég nehéz centivel lemérni. 

– Mennyire valóságos és mennyire elképzelt az előadásbeli Móricz-kép?

– Mint jeleztem: minden szó szerint Móricztól való – a játéknak meg semmi köze a realista életrajz-festegetéshez. 

– Mit mondhatunk a szereposztásról? Egyetlen férfi szereplő van, azt gondolnánk, hogy ő, Ruszuly Ervin játssza Móricz Zsigmondot. Meglesz a bajusz is?

– A bajusz ott van a plakáton. Arany János óta. Ruszuly Ervin éppen annyira játssza „Zsigát”, mint a hölgyek: Czikó Juliánna, Márton Emőke Katinka és Szász Anna. Tudtommal sehová nem írtuk, jeleztük, hogy ilyen közvetlen megfeleltetés működne a játszó személyek és az író hitelesen megjelenített hús-vér alakja között. 

– Műfajilag milyen előadást kapunk?

– Színházit. Két kitűnő fiatal zenésszel: Ficzus László hegedűvel, Kisfaludi János brácsával és nagybőgővel játszik velünk. 

– Kiknek és kikhez akar szólni a Zsiga és a nők?

– Minden épeszű rendező minden ilyen kérdésre azt feleli: „mindenkihez”. Mint a 19-es plakáton az ordító katona. De tréfán kívül: minden 16 éven felüli érdeklődő nézőhöz. Minél közelebb vannak ehhez a kezdeti korhoz, annál jobb, de aki, mint én is, majd’ ötven esztendővel odébb: az is bízvást a saját múltjára/jelenére ismerhet. 

– Az ön rendezéseinek történetében vissza-visszatérő Móricz Zsigmond. Jól látom? Miért?

– Mert sokkal jobb szerző, mint sokan gondolják. A Sári bíróra épp Nyíregyházán csodálkozhattunk rá fiatalon, aztán jött Kozák Andrással az Úri muri a Nemzetiben, még Sík Ferenc kezdeményezésére. Móricz nem ereszt. Nem élhetünk Móricz Zsigmond nélkül. A „muzsikaszót” például Hatházi András kolozsvári előadásával párhuzamosan rendeztem Pesten Esztergályos Cecíliáékkal. 

– A Zsiga és a nők mégis egy kicsit más…

– Nyilván. Nem történetmesélő színdarab, hanem vallomásos hangulat- és eseménysorozat az, amit felmutatni vágyunk. Eszem ágában se volt soha semmiféle fősodorhoz idomulni, mégis érdekes, hogy a német színházakat mostanában elárasztották a hasonló, szövegeket megszólaltató „kollázs/montázs”-szerű színpadi estek. Móriczban az a jó, hogy az átlagosnál messze érvényesebb, stilárisan olykor lenyűgöző szövegekkel játszhatunk az ürügyén. 

Szász Cs. Emese

 

https://www.e-nepujsag.ro/articles/moricz-mesek-felnotteknek

 

 


 

 

 

 

 

Top