Criticai Lapok 1998. 6 szám (június)

ETŰDÖK CSEHOVI BOHÓCOKRA

 

Csehov: Egyfelvonásosok

 

               Öten játsszák el Csehov három jelenetét, amelyet szó szerint „keretbe foglalnak”, ugyanis a bemutatkozás – mint családi arcképcsarnok – egy képkeretben történik. Valóban az archetípusok famíliájával találkozunk, amely a mimusjátékokkal, vásári komédiákkal, a commedia dell’artéval, a cirkusz világával áll rokonságban. Ide tartoznak Csehov bohózatai. A produkció elején látható felvonulás is a közös ősre emlékeztet. E műfajok előadásmódja a lehető legkomolyabb, tulajdonképpen a „lélektani realizmus” metódusa, és éppen ezáltal válnak a befejezések csattanóvá, váratlan poénokká.

               A medve a szövegmaszkok, a viselkedés és a bensőben lejátszódó folyamatok, illetve a tények ellentétére épül. A bezárkózott özvegyet alakító Szűcs Nelli – aki egyébként is elsőként nyerné el a „legtermészetesebb magyar színésznőnek járó díjat – kikacsintás nélkül, oly finoman-bájosan formálja meg a már-máréhező fiatal özvegyet, hogy mialatt mindenki tudja, sóhajtása, gyásza, egész imázsa hamis, mégis meglepő, amikor a nőiesen bizonytalan, majd sértetten hideg naiva amazonként „teríti le a medvét”. Habár Varga József ebben az előadásban csupán „macinak” látszott, hamarosan biztosan beérik az ő alakítása is.

             A pálmát mindhárom jelenetben Trill Zsolt viszi el. A huszonéveit taposó ifjú A medvében vénséges lakájt alakít.Lukát, az apa-pótló öreg cselédet egy bölcs bohóc és Firsz színeiből keveri ki. A színháztörténet legjobb színházi clownjaihoz hasonlítható színész jutalomjátéka A dohányzás ártalmasságáról szóló monológ. Hihetetlenül vékony a szűk frakkban, tényleg madárijesztőnek csúfolható ez a kopasz ceruza-emberke, aki komoly tudálékossággal lép a „hallgatóság” elé.

             Olyan, mint a tudós karikatúrája a vicclapokban. A papucsférj vallomása alatt a közönség dől a nevetéstől, majd az idült röhögés egyre fájdalmasabbá válik: a kiszolgáltatott, rettegő kisember mind szánandóbb, szinte összezsugorodik, míg a néző torkában érezhetően nő a gombóc, és ez a szorítás csak könnyekkel oldható fel.

             Trill elképesztő gazdagságú színészi eszköztárról tesz tanúbizonyságot a Leánykérés apa szerepében is. A képzelt beteg kérő pedig Tóth Lászlótolmácsolásában, merev öltözetben, feszesen-ahogy a kellemetlen, muszáj-szerep és szituáció megfeszíti – félszeg orosz vásári bábfiguraként jön be a színre.

             Kacsur Andrea sürgősen kiházasítandó csúnyácska vénlány-perszonifikációja viszont finomkodó lencsi-baba. Először. Azután a szelíd, halk és udvarias házikisasszony éles nyelvű boszorkánnyá válik, és metamorfózisa a hisztérikus bőgőmasinával egészül ki. Alakítását ötletesen segíti ki a babrálás a kötényében lévő zörgő babbal. Mindhárom szereplő Csehov úr típus-boltjának souvenir-babája lehetne.

             Egyébként a bohóctréfák minden alkotója „eladható” lenne a legkiválóbb világvásáron. Egész biztosan volna rájuk kereslet. Máris van. És a beregszásziaknál kifogyhatatlan a tartalék ötletben, tehetségben, fegyelemben, fanatikus lelkesedésben, játékban és művészi alázatban.

                  

  DARVAY NAGY ADRIENNE

   (részlet).

Top