Balassi reneszánsza
 
Fotó: Vajda György

Hétfőn Mikházán hozzáfogtak a Csűrszínház Egyesület produkciójaként Balassi Bálint: Szép magyar komédia színrevitelének próbáihoz. Az előadást meghívott színművészekkel Török Viola rendezi, zenéjét és koreográfiáját Könczei Árpád jegyzi, fellépnek a Bekecs táncegyüttes tagjai közül 12-en. Az eredeti zene és koreográfia mellett vajdaszentiványi néptánccal is fűszerezik a szerelemről, az egymásra találásról, a boldogságkeresésről szóló reneszánsz alkotást – az első magyar nyelven írott színdarabot. A rendezővel a próbák szünetében beszélgettünk.

 

– Tavaly, szintén nyári előadásként Lorca Vérnászát játszották a Csűrszínházban. Ebben a darabban olyan színpadi elemeket láthattunk az eredeti tánc és zene mellett, amilyeneket csak ezen a színpadon lehetett megvalósítani. Balassi Bálint Szép magyar komédiáját majdnem ugyanaz a csapat mutatja be, mint a tavalyi darabot. Akkor Török Viola azt nyilatkozta, hogy egyfajta kísérlet volt a Vérnász színrevitele, ahol színpadi játék néptánccal és népzenével egészült ki. Van-e olyan szándék, hogy a Szép magyar komédia ennek az irányzatnak a folytatása lenne?

– Valóban a Vérnász volt az első kísérlet, amelyben a természetközeli emberi kapcsolatokról szóló darabot mikházi közegbe exponáltunk. Lorca balladisztikus világát elevenítettük fel a Nyárádmentén, ahol a néptánc és a népdal hangsúlyozottan jelen van az emberek életében, mindennapjaiban. Az idén ugyanezt próbáljuk meg Balassi költészetével. Előadásunk nem annyira a ballada elemeire épül, mint inkább Balassi reneszánsz verseire, amelyeket közismerten a különböző népek – lengyel, török, román, magyar, német – dalaira írt. A költészet zene nélkül elképzelhetetlen volt abban az időben. Nos, ezen a nyárádmenti, népzenében, néptáncban gazdag vidéken megpróbáljuk úgy idézni Balassit, hogy közben a színpadon párhuzamba állítjuk a reneszánsz költészet dallamosságát a ma is élő népzenével, néptánccal.

– Balassi Bálint a darab prológusában kifejti: „Ha én is azért az magyar nyelvet ezzel akartam meggazdagítani, hogy megesmerjék mindenek, hogy magyar nyelven is meg lehetne ez, az mi egyéb nyelven meglehet, ez jóakaratért nem érdemlem, hogy botránkozónak híjannak az emberek. Mert az mi az szerelmet illeti, azt Magyarországban immár régen annyira felvették, úgy eltanulták s úgy követték mind titkon s mind nyilván mindenek, hogy sem az Olaszok nagyobb okossággal, sem Spanyolok nagyobb buzgósággal nem követhetik.” Ez a költő hitvallása is, hiszen ő volt az első, aki magyar nyelven vígjátékot írt a szerelemről, örök életérzésekről egy olyan korban, amikor a harci virtust fölöttes erénynek tartották. Milyen üzenete lehet a ma embere számára egy elég nehézkes, archaikus nyelven megírt színdarabnak?

– A vígjáték a hazatérés mítosza. Arról mesél, hogy vannak nehézségek az életben, de minden jól végződik. Balassi Szép magyar komédiája szerelmesekről szól, akik elveszítették egymást, majd hosszú, nehéz bonyodalmak után újra egymásra találnak. S ebben az egymásra és önmagukra találásban segít nekik a környezet, az erdő. Az előadással szeretnénk olyan példát mutatni a nézőknek, amelyből kiderül, hogy abban a közegben, amelyben élünk, a nehézségek ellenére megtart a lélek, a költészet, a néptánc, a népzene. Ez erős identitást is jelent, mert ha magunkénak érezzük, akkor ebben nyugalmat, lélekfogódzót találhatunk, akár a szerelmes pár a színpadon. S bár valóban régies a kor nyelvezete, sokan fel is adják a színrevitelt a nyelvi nehézségek miatt, megpróbáljuk újraértelmezni Balassi komédiáját. A szöveget lényegesen leegyszerűsítettük, azt hagytuk benne, ami a mai gondolkodáshoz, a mai emberhez közel áll, nem annyira dagályos, túlbeszélt. Megéri egy kicsit megállni Balassi szövegén, mert a cirádákon túl olyan erős költőisége van, mint egy népdalnak. Ezért is állítjuk állandóan párhuzamba az elhangzottakat a népdallal, néptánccal. Balassi szimbólumokban, képekben beszél, amelyek szinte közmondásszerű ősigazságokat tartalmaznak, amelyekre érdemes lesz odafigyelnie a közönségnek is. A régies nyelvezet mellett azonban nagyon fontos, hogy Balassi az első magyar költő, aki kifejtette, miért ne mondhatnánk el magyarul mindent az életről, a szerelemről, mindazt, amit már minden nép megtett a saját nyelvén, hiszen közismert, hogy addig latinul beszéltek. Mi ezt úgy fogalmazzuk meg a színpadon, hogy ma nekünk is szükségünk van arra, hogy magyarul hangozzék el mindaz, amit a költő akkor megfogalmazott. Ezt azzal egészítjük ki, hogy nem tangót, flamencót vagy más nyugati táncokat mutatunk be a színpadon, hanem magyar néptáncot, hiszen ezt is lehet, csak még nem vagyunk hozzászokva.

– A rendezés egyik különlegessége lesz, hogy a színészek is hangszereken játszanak. Ez a szereplőválogatás fontos kritériuma volt.

– Ahhoz, hogy egy ilyen darabot életre keltsünk, fontos, hogy Balassi költészetének a lényegét közelítsük meg. Ezért olyan színészeket választottunk, akik zenélnek, akikhez közel áll a dalban való beszéd vagy a zenében való önkifejezés. Összehoztuk őket a Bekecs néptáncegyüttes tagjaival, akik táncban gondolkodnak és fejezik ki a mondanivalójukat. Úgy érezzük, hogy a népzene elválaszthatatlan a néptánctól. Balassi darabjában csak utalás történik arra, hogy vigasság és tánc is van a színpadon, mi ezt erős formaelemként jelenítjük meg. Nemrég mutattuk be a Csongor és Tünde táncszínházi változatát. Ez a kísérlet igazolta, hogy miként lehet egy színpadi művet táncban elmesélni. Ezen a téren tulajdonképpen azt az utat követjük, amelyen a tavaly indultunk el. Ennek a következő lépése a népi elemeket tartalmazó költői műnek népzenével és néptánccal is fűszerezett színpadi változata lesz. Újra behozzuk a néptáncot és a népzenét a színházba, mindazt, ami eddig nem volt jellemző, mert a darabokban legtöbb szövegillusztrációként jelent meg. Mi most formai elemként és a darab szerves részeként jelenítjük meg mindkettőt. A táncosok tulajdonképpen tükörképbe állnak a színészekkel. Amit a színészek elmondanak, zenélnek a színpadon, azt ők továbbgondolják a tánc „nyelvén”. Olyan lesz ez mint egy párbeszéd a tánc, a zenés költemények és a versek között. Valóban olyan fiatal színészeket válogattunk ehhez, akikkel már dolgoztam, ugyanakkor zenei képzésük is van, úgy érzem, megoldják majd ezt a komplex feladatot a színpadon.

– Ha már a színészekről beszélünk, gondolom, kialakult a szereposztás és az előadások időpontját is leszögezték.

– Igen, s amint korábban említettem, néhány fiatal színészt már láthatott a közönség a Csűrszínházban. Kiss Bora-Zsuzsanna kapta Júlia szerepét, Kónya Ütő Bence lett Credulus, Kiss A. Andrea Galatheát játssza, Fekete Zsolt – Sylvanus, Páll Hunor Sylvanus barátja, Dienes, míg Gulácsi Zsuzsanna Briszeidát formálja. Az erdőlakók: Benő Barna Zsolt, Csíki Zsuzsa, Elek István, Fülöp Eszter, Mészáros Zoltán, Móréh Boglárka, Móréh Zsolt, Pál Alíz, Ritziu Ilka Krisztina, Siklódi Csaba, Szabó Róbert, Tőkés Imola, a Bekecs táncegyüttes tagjai. Zeneszerző, koreográfus: Könczei Árpád, a jelmezeket és díszletet Szélyes Andreával közösen gondoljuk ki. Világosító: Aszalos Attila, a hangosítást Kilyén Zoltán biztosítja. A nyilvános főpróba július 26-án lesz, 27-én tartjuk a bemutatót, ezenkívül 28-án, szombaton is lesz még egy előadás. Kezdési időpont: 20 óra.

Biztosítom a nézőket, hogy a Vérnászban látott meglepő jelenethez hasonlóan (sz.m.: a színház mögötti téren ellovagolt a főszereplő) lesz meglepetés, amely egy olyan katartikus pillanatot eredményez, amelyben a nézők rádöbbennek arra, hogy kell legyen az életben egy olyan fordulópont, ami arra vezet, hogy egy kicsit átértékeljük az addig történteket és másként tudjuk megélni az elkövetkezendő időszakot. Hogy mi lesz ez? Maradjon továbbra is titok.

 

Forrás: Népújság

Top